mtrx blogja

Amikor minden bejön

Nagyjából így tudnám jellemezni az elmúlt időszakom. Kaptam hideget-meleget, ugyanakkor csak egy dologra figyelek - hogy haladjak. És kizárólag előre.

Kezdjük az elején. Főnökség bejelentette, hogy kapunk szerződést. Örömködés, ezmegaz, promószöveg, hogy mi minden jár a szerződéssel. Ennyiben is maradtunk. Aztán megjelent a nevünk a céges HR szövegben, és még mindig nem kaptuk a papírt. Nem baj, megkérdezzük az ügynökségben a srácot, hogy mi a helyzet. Válasza: ő nem tud semmit. Ehmmmm...

Utána hétfőn mennék haza, rendőr telefonál a kapuban, sehol semmi, bentről üvöltés hallatszik ki. Főbérlő fia kiint, majd megyek be, rendőr végülis csak beenged. Kérdem mi történt? A landlady öngyilkos próbált lenni. Jó ügy. Majd jönnek a mentősök és elviszik. Másfél órán keresztül üvöltött, gyakorlatilag lélegzetvétel nélkül. Engem nem érdekelt, lezuhanyoztam, füles be, film be, csináljon amit akar... Később még folytatom ezt a szálat is.

Kedden melóhelyen a francot sem érdekli hangulat, nap végén rákérdezek főnöknél, hogy 'any update on contract?', annyit mondott, hogy ne aggódjak. Jó, én nem vagyok olyan, kapok pénzt, nincs gond.

Szerdán már jött a HR-es kishölgy, kezében két céges láthatósági mellénnyel, jeee, nagy bejelentés, gratulálnak, juhé, ilyenek. Mindenki jön sorban, örülnek, hogy két ilyen jó munkatársat kaptak. Én már ekkor megmondtam, hogy ennek az lesz a következménye, hogy velünk fognak példálózni, hogy igen, melózz jól, te is kaphatsz szerződést

Egyik nap odajött hozzánk a nagy nagy főnök, hogy van-e jogsim? Aha... de miért kérdezi? Mert akkor én fogok targoncázni. Oké, nekem mindegy. Az is jó kis lógós meló. Na és fontos!

Péntek reggel jött a hidegzuhany. Két hetem van elköltözni. A főbérlőék 25 év után válnak, házat adják el, blablabla. Közben a nő sír. Élmény, de hát jó és rossz dolgok is történnek. Ki hogy fogja fel.

Szombaton szobakeresés. Találtam egy szobát, ami viszonylag jó helyen (közelebb a céghez), viszonylag jó körülmények között (egyedül a szobában, jó környéken) lehetek. Ugye semmi sem örök, bármikor lehet költözni. Talán fogok is. De még nem. A konyha szép nagy, szoba is tetszik... de ez az első szoba, vegyem-e ki? Vegyem. Kivettem. Lehet, hogy elkapkodtam a döntést, de hogy jó döntést hoztam-e, ezt is csak később fogom tudni megmondani.

Más.

Egyre komolyabban belecsaptam a főzőcskébe. Ezt mindenképp fogja támogatni a nagyobb konyha, komoly tervezeteim vannak. Ha valami optikailag elfogadhatót sikerül főznöm, akkor képek is lesznek :D

Nem akarok úgy járni, mint múltkor. Jönnek-mennek körülöttem, mondják, hogy milyen jó illata van! Belenéz a fazékba: és milyen ronda! Ronda és finom, de mindenkinek más a szépérzéke, mást tekint csúnyának.

Ami viszont mindenhogy szépen néz ki - az a palacsinta. Hatalmas elhatározást követően nekiláttam a nagy műnek. A szokásos problémákkal néztem szembe. Keveredjen el rendesen. Kis göcsörtök voltak benne folyamatosan. Türelmesen kevergettem... végül, amikor elfogadható volt az eredmény, nekiálltam sütni. Laktárs is előkerült, mondom neki kóstolja meg. Véleménye szerint jobb lett, mint az ő sült krumplija. (p.s.: a mirelit pizzájától is jobb lett, az csak kicsit égett el)

Az időjárásról pár szót. Ha esik, azt mondják otthonról, hogy londoni időjárás. Ha nem esik, nem hiszik el. Ugyan még csak egy nyarat éltem át itt, de azt kell mondanom, hogy ez a nekem való időjárás. Egész nyáron jó idő volt, nem volt az az elviselhetetlen nagy meleg. Jó idő volt, de kibírható volt. Munkában ugye más a helyzet, de az nem a napsütés hibája.

Lassan közeledik a tél. Nem 'Trónok harca' szinten, de azért itt is hüssebb az időjárás. Talán még hó is fog esni. Vagyis ez is nekem dolgozik. Ugyanakkor a munkahelyen a raktárban érezhetően kezd csökkenni a hőmérséklet. Egy pulóvert azért fel lehet venni. 

Meg amúgyis. Conan nem fázik. Én simán bementem egy pólóban, mindeközben Jesus pulóver plusz pufidzseki, felvett kapucnival, és FÁZIK. NAGYON. Ő lehet, én jól voltam...

Vagyis hónap. Negyed év.

Gyorsan, szinte észrevétlenül eltelt. Néha fel sem tűnik, hogy Londonban vagyok. Ugyan a buszok emeletesek, ráadásul rossz oldalon közlekednek.. de néha már ez tűnik a jó oldalnak. Ésakkornézzükvégigmér.

Elsősorban - a dolgos hétköznapok. Jó helyem van, jó a társaság, jó a hangulat, a főnökök is jók. Egy dolog a kellemetlen, hogy az ügynökség közvetített ki, és bármikor kirúghatnak (amit nem hangoztatnak minden percben), bármilyen apró indokkal. Szóval ugrálni nem érdemes, de ezt a magyar munkavállalók határozott szerződéssel is érzik. 

Másodsorban - a vásárlások. Mindig találok valami hülyeséget, amit úgy érzem, hogy meg KELL vennem. Nagy része haszontalan, mert mire is jó pl. pár könyv, de azért konditerembe a bérlet és porcerősítő otthon is szükségesnek tűnt. 

A munkával kapcsolatban időnként meg-megkérdezik, hogy nem nehéz? De. Viszont bármelyik munka nehéz. Itt pakolni kell, rakodni, kell a kondi. Én otthon is ilyesmi dolgokat csináltam, ez nem újdonság. Inkább az az új, hogy ezért kapok pénzt :D

Ebből következik a következő fontos dolog. Amit én az elmúlt időszakban otthon segítettem, az mind a szülők nyakába szakadt. Ezzel nincs mit kezdeni. Akár Pesten, akár Londonban van munkám, nem tudok minden nap segédkezni. Eddig problémának szánt dolog, hogy csak otthon ülök hirtelen újabb problémát okozott, hogy hirtelen nem vagyok otthon. 

'meguntam félni (kockacukor)'

Munkaügyben a helyzetem jó, az otthon még számtalanszor emlegetett 'dolgozd be magad' folyamat játszódott le. Úgyhogy már nem félek! Nekem itt jó, élem az életem. Turista vagyok, ahogy mondták többen is. Nekem nincs otthon hitel/feleség/gyerek, én csak magammal foglalkozok, magamra költök. Ennek minden előnyével és hátrányával :D

Aminek örülök, az az egyetemi évek alatt rám ragadt főzési tudás. Szinte mindig találok ki magamnak valami apróságot-hülyeséget, amit összedobjak a hétvégén. Egyik héten gyrostál, másik héten pörkölt rizzsel, harmadik héten meg nem akarok főzni, de olyan szépen néz ki a pulton az a pulykamell... lesz belőle valami, mondjuk rizses pulyka, gyúrás után tökéletes.

Összességében... Sem rövid-, sem hosszútávú terveim között nem szerepel, hogy hazamenjek. Az otthoni hírek alapján nem érzem, hogy rövid időn belül találnék munkát. Na meg ha itt szerződést kapnék valahol, ismét sokkal jobb, stabilabb lenne a helyzetem.

Sokan (vagyis szűk családban) féltettek, hogy nem fogok tudni ismerkedni, unni fogom magam, haza fogok menni, mert.... nem is tudom miért. Tudok én ismerkedni, középsuliban és egyetemen is elég sok emberrel hozott össze a sors, sikerült azért egész jó kapcsolatokat kialakítani. Más kérdés, hogy milyen gyakran vagyunk képesek összefutni, vagy csak internet segítségével sikerül. Vagy a csodálatos humorom miatt, vagy a minimális extrovertáltságom miatt, ki tudja :D

Ahogy eddig mindig, most is sikerült találni olyanokat, akik (MÉG) hívnak, hogy igyunk meg egy-egy sört. Vagy többet, de ki számolja! ..

Nade rövidre fogom már, lassan készülni kell, hamarosan indulunk a két sörrel (sorral??) korábban említett tevékenység okán.

Nagyban gondolkoztam, hogy mi is lehetne a következő téma, amiről írhatnék. Aztán rájöttem, hogy nem kell túl messzire nézni, mivel a kezemben van. Nem UK, de... ez van. Ígérem minimális technikai untatással :)

Bevezetésként annyit, hogy az olvasás régóta kíséri utam. Általános suli vége óta 'fogyasztom' a hosszabb-rövidebb regényeket. Krimi, scifi, horror, jöhet szinte bármi. Idővel beköszöntöttek hozzám az e-bookok, köszönhetően a W800i-n lévő könyvolvasó proginak. A 2,5" kijelzőn fura volt eleinte olvasni, de megszokható. Később már a 10 perces buszútra is zsebből ki, 2-3 oldalt olvasni. A KP500 3" érintőkijelzője növelte az olvasható mennyiséget, cserébe javult az amúgy sem lassú olvasási tempóm.

Ezek után került figyelmem középpontjába az Amazon csodakönyvolvasója, a Kindle. Első fizumból egy ilyet veszek! - mondtam párszor. Munka nem lett, Kindle viszont egy hatalmas mázli következtében összejött. Az SFportal nyereményjátékán én lettem az a bizonyos szerencsés, december óta nyúzom a kütyüt. Még mindig vigyorgok, amikor olvasni kezdek :D

Pár adat: 6" e-ink kijelző, 2GB tárhely, wifi+microusb, maximum 2 hónap akku üzemidő. Nos, akkor vizsgáljuk meg sorban mindegyiket.

A kijelzője kitűnő. Ránézésre mint egy puhafedeles könyv mérete, kinézete. Többen is, miután látták, csak annyit mondtak, hogy pont úgy néz ki, mint egy papírkönyv. Nos, pont ez a lényege. Vannak olyan nagy dög könyvek, amikből egy is többszöröse, mint a Kindle tokkal(-vonóval). A tok egy bőrkötéses könyv jellegét mutatja, benne egy ledes fénnyel, így éjszaka is lehet használni. Az olvasó belső akksiját használja, nem kell külön töltögetni.

A belső tárhelye gyakorlatilag korlátlan. Egy-egy könyv kevesebb, mint egy mega, persze lehet ész nélkül felmásolni mindent, de erre a helyre az egész család egész életében olvasott könyvei elférnek. Amikkel ügyesen fel lehet tölteni a helyet, azok a képekkel teletűzdelt PDF-ek. Vagy képregények, mivel kompromisszumokkal ugyan, de egész jó mangaolvasónak is. 

Ezen cuccokat legkönnyebben kábellel lehet feltölteni. Mivel közben még akksit is tölt, mire egy könyvet rábogarászok, addigra majdnem annyit tölt, amennyi az olvasáshoz kell. (azóta gyorsult a módszerem :D) Wifin sem nehéz művelet, csak be kell állítani a készüléket, regisztrálni a saját emailcímét, azután emailben is lehet ráküldetni olvasnivalót. Bónusz: lelkes userek csináltak egy honlapot, ami tetszőleges cikket megtisztít, formáz majd küldi a kütyüre, így buszon-vonaton lehet olvasni az írásokat. 

Az akksira nem lehet panasz, sokáig bírja. Persze ehhez hozzátartozik, hogy a kijelzőnek nincs világítása, csak a lapozáskor fogyaszt. Eleinte azt írták, hogy napi egy óra olvasással egy hónapot bír. Aztán jött a Nook, akik napi fél óra olvasást adtak referenciának. Az Amazon válasza nulla hardveres váltással két hónap - napi fél órában. Ezek alapján én nem vagyok átlagos olvasó, napi 1-2-3-4 órát is "belelapozok", aztán csak nézek, hogy hol a töltő.. :D

Főleg, hogy gyakorlatilag mindig velem van. Konditerem, busz, otthon, bármi. Szerencsére találtam pár nem túl rövid könyvet, amit szeretnék elolvasni.... meg pár rövidet is.... és.. khm, szóval a listám kb. 45-50 lehet, és ezek mind fenn is a kütyün, magamat ismerve 1-2 év. Különösen azért, mert mindig találok-ajánlanak új olvasnivalókat. 

Azt hiszem nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy az elmúlt fél évben több regénnyel végeztem, mint az azt megelőző egy évben... pedig akkoriban sem olvastam keveset :)

Szóval - nem adnám ki a kezemből, nagy bosszankodva esetleg az újabb verziósra cserélni. Nekem ez az abszolút kütyü. Másnak persze lehet, hogy egy iPad vagy Playstation, nem vita tárgya :D

Végére kis negatívum. Mondjuk nekem nyeremény volt, de megvenni egy kicsit drága. Igen, ez tény, de sok-sok könyv elérhető ingyen is, példának okáért most kezdtem el (lassan, nagyon lassan!) újrázni a Rejtő-féle légiós regényeket. Ennek örömére egy kis idézet A három testőr Afrikában című műből:

„Min dék duttam, hotty. Te egy vagy Naggy hüjje. De hogy eggkorra. Vaggy asztt tat. Mékk én? sem duddtam. Ellhicheted! Róllam te. Ne firrgálj! semmid. Mert jövög én. Éés cha meggírom terróladd. Hodjj migget tsináldáll. Aggor jjól besszárnag. Tégedd. Éés ettől függetlenül gaphadsz tőllem a fejedre eggy nagyod a kőzgasszán biszkállóval. Ami 1. sújjos fém dártty. Eszt én írom. Ghenek. bb.! és ammid énn irrog, assz nem. Hasszug. Mar! hasság. Mintt amit? Te. Írrsz. Régen. Régenny. Reggénnyé. (Nem, givánndd! dörllentő.) Kiváló Disztelleddel: Te ló!”

• Buszon mindig találni jókat. Egyik nap egyik kissrác nézegeti a mellettünk lévő  sáv járműveit, hangosan sorolja is. "Kocsi! Kocsi! Kocsi! - már vártam mit mond az emeletes piros óriásra - 226! Kocsi!...
• Később láttam egy Vauxhall Astrát. Persze a logó az elejéről leesett, és felsejlett egy villámos, Opel logó árnyéka. Még jó, hogy az itteni, megszokott márkát csak ennyi választja el a nálunk ismerttől :D
• Boltban ugye itt is fel kell pakolni a vásárolt árukat. Az elválasztók elvileg könnyen borulnak, nos, én ezt megelőzendően rögtön fekve, ferdén rakom oda. Az itteniek persze olyan precízek, hogy mindig megigazítják, közelítve a derékszöghöz az oldalfalhoz. Én már csak röhögök, és csakazértis ugyanúgy.
• Melóhely továbbra is tart meglepetéseket. Egyik srác ebédszünetben nagyban magyaráz, hogy jön a barátnője, és így meg úgy meg fogja dugni, majd a csaj nem fog bírni menni sem, stb... aztán látom másnap, olyan gyönyörű pink pólóban meg feszülős naciban, hogy csak pislogtam, és röhögtem. Még szerencse, hogy volt közöttünk jó 15 méter...
• Másik. Doboz teteje vágva, akkora kanyar benne, hogy az ökör futtában egyenesebbet hugyozik, kolega megszólal - mintha lézerrel vágtuk volna. Mondom volt nálunk olyan szerelő, aki kicsit kanyarokat hagyott a csövekben, meg hunyorítva nézve távolról jónak tűnt, az mondta mindig, hogy "gyári!"
• Sikerült egy szépet tüsszentenem. Ahogy szoktam, most se fogtam vissza magam, a raktár nagy, elfér benne. És itt még az ablakok sem remegnek, mint anno otthon, a konyhában. De azért a raktár másik feléből odakiabált az egyik gyerek, hogy "Egészségedre!"
• Művezető a szokásos formáját hozza. Hétvégi búcsúzáskor ilyet ejtett el, hogy 'jó pihenést, és ne igyatok túl sokat!'. Nem is, mi nem vagyunk olyanok :D
• És végül. Egy ötperces kiselőadást tartott ebédszünetben, hogy amit most a londoni időjárástól tapasztalunk, ez semmi. Mert itt ez a 25-28 fok nem sok, Afrikában, na ott van sok! Meg napsütés! Nézzünk rá. (nézünk, full fekete a srác) Ő most fehér! Tisztára ki van világosodva! Bezzeg otthon, olyan fekete lenne, mint... néz körbe, rámutat a hátizsákomra. OLYAN FEKETE LENNÉK!

Kezdésnek annyit, hogy sikerült eljutni végre valahára egy konditerembe.

Mivel otthon is elég gyakran jelentem meg hasonló létesítményekben, adta magát, hogy itt is folytassam a hagyományokat. Meg amúgy is. Egy kis mozgás mindenkinek kell. Amit munkahelyen folytatok le, az igazán ... elhanyagolható. 

Kb. egy hónapja voltam kinn, amikor elsőnek sikerült gyúrnom egy jót. Sokadik pihi utáni újrakezdés, érzem magamon, hogy sok erőt vesztettem, az állóképességem szerencsére nem sokat gyengült. Az otthon megszokott gyakorlatok egy részét itt nem lehet egyszerűen megoldani, néhány eszközből kevés van, néhányból túl sok. 

A terem hatalmas, legtöbb gépből van kettő, persze amilyen sok ember van, nos, néha kevés tud lenni. A legnagyobb géppark a kardio gépekből van, múltkor megszámoltam, az emberek fele azokat használta. És igen sokan csak azt. Végülis inkább futógépen futnék én is, mint a kemény aszfalton. 

Gond leginkább a divatgyúrósokkal van. Feljönnek, bohóckodnak, rosszul csinálják a gyakorlatot.. egyszer voltam a gépen, kérdi csávó mennyi van még? Mondom még két kör, erre csak annyit válaszolt, hogy ő ennyit nem szokott, ez sok egyszerre. Na meg ahogy tolják, úgy bicepszezik, hogy a legtöbb súlyt a dereka meg a lendülete emeli fel. Aztán szinte pihenés nélkül megy a nagyobb súlyra. Azóta már percben mondom, hogy mikor fejezem be.

Ma odajött az egyik personal trainer, hogy mit is gondolok a teremről. Mondom tesó várj egy pillanatot, még levegőt se kapok, vigyorog, mondom, hogy túl sok a gép, odahaza megszoktam egy helyzetet, itt meg eltévedek a tömegben. Nos igen, mindenhol más és más.

Az öltöző is vicces, már ott csavarja a cigit. Csavarja, mert a rendes, gyári az túl drága, hogy megvegye (7-8 fontokba van egy dobozzal). Biztos csak azért nem megy le két gyakorlat között rágyújtani, mert a terem az emeleten van.

Amúgy a melóhelyen is szinte mindenki szívja, szinte az a ritka, ha valaki nem. Egyik srác, gondolom otthonról hozott cigitöltővel nyomatta az ebédlőben, körülállták, hogy ez meg mit csinál..? Nem elterjedt ez, szinte csak a minimál szűrő + füzetbe csavart dohány. Még a buszsofőr is ott nyalta be a cigit...

Ha már buszsofőr. Egyik E1-en van egy nagyon jó kedélyű srác sofőr. Igaz, hogy reggel van, de mindenkinek 'good morning!' majd megköszöni a bérletet, nekem is jobban indult így a napom. Második reggel látva már direkt úgy szálltam le, hogy el is búcsúzzak tőle. Egyszerű vagyok, tudom :D

Más.

Az időjárás kezd kialakulni, az eddigi takony helyére kicsit jobb idő került, Néhányszor már sütött is a nap. Ennek a legelső következménye a mindenféle emberek ruházkodása. Még mindig vannak nagykabátosok, másik ember mellette póló-rövidnadrág. 

Amit meg tisztelek azok pedig ezek a túlöltözött arab nők. Vagymilyenek. Csador, csak a két szeme látszik ki, az is alig, néha ahogy a fekete gönc fellibben még látni, hogy alatta is hosszú nadrág, kesztyű.. ezek tényleg tudnak valamit.

Kérésre. Több kérdés is érkezett, hogy mit tudok enni oly messze az otthontól. Nos... szinte mindent.
 

A legfontosabb, hogy mennyire vagyunk válogatósak. Én azt mondtam, hogy mindent meg kell kóstolni. Lehet, hogy nem egy töltött káposzta, de ki tudja, lehet hogy tetszeni fog (mondjuk nem is gondoltam volna 10 éve, hogy a sárgaborsó főzeléket egyáltalán megkóstoljam... az ízlés változik, na).

Amiből rengeteg van, azok a félkész kaják. Bárhol megtalálhatóak, 1-2 font környékén vannak. Lehet, hogy mikrózni kell 10 percet, lehet hogy sütőbe negyed órányit, minél egyszerűbb, gyorsabb legyen. Ezek között vannak tésztafélék, félig hús-félig tészta dolgok, akár még hasábburgonyát is lehet sütőben csinálni. Jól meg kell nézni, mik vannak a fagyasztóban-hűtőben, lehet akár még fasírt jellegű gombóckákat is találni. Pizzák is vannak, még ha nem is olyan változatossággal, mint otthon, de ha melóból hazaesek akkor nem rossz dolog az sem.

A következő nagy téma a mindenféle kínai-indiai-stb tésztás cucc. Sok instant tészta, be a bögrébe, forró vizet rá és 5 perc múlva kész. Elvileg felveszi a vizét és főtt tészta típus lenne, gyakorlatilag még sosem sikerült, hogy ne leves legyen. Erős tűrhetőt mondanék rá, kerülöm, ha lehet.

Van még sok-sok étterem is. Gyors meg lassú :D  Igazából kétszer még ugyanott nem ettem, mindenféle van, tényleg. Ahány nép megfordul itt, szinte mindnek van valahol kajáldája. Rengeteg török-indiai-lengyel van, másokból kevesebbet láttam. 

Az alapanyagok pedig. Szinte minden beszerezhető. Van magyar bolt, nem túlzottan messze, vannak lengyel boltok, ott meg sok hasonló dolog található. Zöldségek meg határtalanul vannak, szinte minden sarkon van valami ilyen bolt. Már csak az ihlet hiányzik a nagyobb kotyvasztásokhoz :D

Különkiadás, ami lehet, hogy állandó rovat is lehet. Kisszines, apróságok, bármiféle dolog, amiről teljes bejegyzést nem lehet kihozni.
 

• Ma (majdnemma :D) láttam egy rendőri intézkedést. Amúgy is hatalmas dugó van Hanger Lane Station mellett, de a szokásosnál is nagyobb volt. Nem gond, be szoktam érni időben melóba, most se igen lesz másképp. Nem is lett, de aztán közeledve megláttam a kék villogókat. És rendőrbácsi-rendőrnéni a rabomobil végénél, egy öltönyös üzletembert motoztak, elvették az aktatáskáját majd beterelték hátulra. Halad a busz előre, akkor meglátok egy szép Maserati Quattroporte-t, egyenruhás rendőr ül benne és hajt ki... 
• Melóban a kisfőnök bohóckodik, integet, magyar pakoló kollega közeledik hozzá, majd a kezében lévő két kutyakajás zsákot eldobja a földre, és jön közelebb, hogy "mivan mivan mivan???", hatalmas röhögés, Mac még 5 perccel később is felröhög, amikor újra látja a srácot.
• Buszon hét elején még be-beülnek mellém, de csütörtökön vagy pénteken már annyira hippire szakállasodok, hogy már elkerülnek. Pénteken meló után, munkásban megyek a busz vége felé, van egy hely a szöszi lányzó mellett, beülök akkor oda. Jé, hát olvas, Kindle4. Mondok egy 'háhá!'-t, majd én meg előkaparom a Kindle3 Keyboardom. Akkor már nem volt úgy megijedve :D
• Ha már Kindle.. láttam egy hölgyet, lila bőrtokban a Kindle-je, lila műanyagtokban a telefonja, és lila esernyője van. Biztos hosszú idő volt ezeket összekaparni.
• A korábban említett kutya- és macskajátékok: macskacsiklandozó! Mindenféle madártoll egy méteres pálcán, túl pihent munkatárs rögtön elkezdett vele bohóckodni, egész asztal azzal piszkálta egymást. Még jó, hogy a kappanhangú műszakvezetőt másfele ette a fene.

Röviden - másfél hét alatt.

Miután péntek este megérkeztem rögtön hozzáfogtam a berendezkedésemhez. Kezdetnek bolt, gyors kajavásárlás, ilyenek. Első hétvégémen nem voltam túlságosan aktív munkakeresést tekintve, inkább a környéket próbáltam megismerni. Utána kiegészítettem az angol önéletrajzom, elkezdtem küldözgetni mindenféle munkákra. Leginkább franchise éttermek bármilyen munkaköreibe. Ugyan volt akinek ez bejött, engem nem hívtak. 

Emellett javasolták a munkaközvetítőket, itt Agency-knek hívják őket. Az egyikhez mentem többször is, nem regisztráltak, mert azt mondták, hogy nincs munka, próbáljam 1-2 hét múlva. Ugyanakkor azt is mondták, hogy járni kell a nyakukra, mert ki tudja, lehet a kitartást is díjazzák. Ajánlottak egy másik ügynökséget is, ott jól elzavartak, nem foglalkoztak velem. Másnap visszamentem, akkor végre sikerült beszélni velük, azt mondták, hogy másnap mehetek regisztrálni.

Szerda reggel hajnalban kelés, még az se vigasztalt, hogy otthon egy órával később lett volna, így is túl... korán, túl sötét volt. Buszon alig voltak, azért sikerült megérkezni. Regisztráció során kérdik, van-e NI számom? nincs, mert még most érkeztem az országba. Nem baj, és számlám? Az sincs, mert most érkeztem az országba, számlát nem nyitnak, mert nem dolgozok/nincs címem igazolva/bármimás. Nem baj, regisztrálunk, töltsd ki ezt... és kezembe nyom egy 10 oldalas paksamétát.

Miután ezzel megvoltam, mondták, hogy üljek le és várjak, lesz-e munka. Két óra üldögélés és olvasgatás után körbeszórtak egy papírt, hogy írja fel minden jelenlévő a nevét-telefonszámát, hogy fel tudják hívni munkalehetőség esetén. Még haza se értem, de már hívtak, hogy mehetek vissza az ügynökségbe, mert van munka, kutyamacskapatkányésmindenmás jószágoknak kaját és bármiféle kiegészítőit kell dobozolni. Péntekig fix, ha van rám szükség akkor tovább is lehetőség van. Mondom oké, fordulok is vissza.

10. nap, másfél hét, és van munkám! Jee!!! 

Az ügynökségnél elmondták a főbb dolgokat, meg hogy 6 font az órabér hétközben, hétvégén pedig, kapaszkodjak meg, 7 font!.... mondom gyász, ennyiért én szombat-vasárnapot nem áldozom be. A munkaidő elvileg 9-18 tart, gyakorlatilag közben van egy másfél órás szünet. No meg a másik, hogy hét második felében rendszeresen nincs végig meg a műszak, 1-1 órával hamarabb végzünk. 

A munka arról szól, hogy  van 4 féle doboz, 200 féle zacskózott minden féle jószág kajája, 1-15 kilós csomagokban, konzervek, dobozok, minden. Olyan kutyajátékok, amelyekkel még én is játszanék. Na ilyeneket kell dobozolni, dobozt méretre vágni, számlán felírni a számom, amely azonosít, ha gond van a pakolással, számlát be a dobozba, dobozt lezárni, ráragasztani a szállító cég vonalkódos azonosítóját majd felrakni a megfelelő raklapra. Egyszerűnek tűnik, nem is egy agysebészi munka, viszont amikor egy nap 60-70 dobozt rak meg valaki akkor 1-1 hiba becsúszik. És ez lehet bármi. Kimarad a számla, rossz raklapra rossz helyre rossz oldalra kerül a doboz, a doboz nem elég stabil... ugyanakkor ezek orvosolhatóak, ha időben veszik észre.

Munkatársak nem rosszak. Van több magyar, még több orosz és lengyel. Szomszéd asztalnál Vitali pakol, múltkor énekelgetett jó kis orosz nótácskákat. A Megasztárban nem jutna tovább, de én mindig is kedveltem azokat az embereket, akik munka közben tudnak énekelni :)

Jelenleg másfél hetet húztam le.  Első fizum meg is kaptam, jövő héten újra megyek. Amíg nem raknak ki, addig nem rossz munka. Utána meg... Nos, első munkát a legnehezebb megszerezni, és én már csak dolgoztam valamit UK-ben :D 

Az időjárásról kezdetnek annyit, hogy szeles, esős. A közlekedés meg fura.

Nos, jobb a közlekedéssel kezdeni, mert az időnként káosz. A legjellemzőbb, hogy a puhatestűeknek a jelzőlámpa csak ajánlás. Viszont - a másik oldalon közlekednek az autók, ami első pillanatban fura, főleg amikor minden irányba 3x körbenéz valaki, és NEM OTT JÖNNEK. Kell pár nap, de már én is rongyolok keresztül, talán többször radarozok körbe, de menjünk biztosra, nem jó egy nagypirosbusz szélvédőjén 40 centiről szemezni a sofőrrel...

A tömegközlekedés tűrhető. Vannak hülyék, de hol nincsenek? Volt egy öregbácsika, aki kb. mínusz kettővel gyalogolt a buszon, le akart szállni, de még megállt 2x beszélgetni. Na ennek mondtam magyarul, hogy "bocs, nem értelek". Sofőr hátrakiabált, hogy menjen valamerre, de gyorsan. Viszonylag gyorsan leszállt, busz tovább.... Másik fura helyzet a fekete srácokkal volt. Ott bandáztak ezerrel, ami nem is zavart volna - olvasás közben. De speciel pont telefonálni akartam, semmit nem hallottam, mindent ismételgetni, broáhh, hülyék. Ésperszehogy akkor szálltak le, amikor kinyomtam a telót.

 A járatsűrűség nagyon jó. Vagyis korrekt. Napközben még hétvégén se nagyon kell tervezgetni az indulást, fog jönni busz értelmes időben, nem kell túl sokat várni. Persze a dugó meg csúfforgalom mindig beszólhat. A nappali járatok meg időnként még hajnal 1-kor is járnak. És mindenhol vannak éjszakai járatok, ha valaki elbóklászna sokáig.

Szinte minden buszmegállóban van valamiféle doboz, ahova be lehet állni, így legalább a megázás elkerülhető, ha nincs valakinek esernyője. Mármint ha kéznél, mert ha itt valakinek egyáltalán nincs, akkor az szinte elképzelhetetlen. A radarképek itt semmit nem érnek, bármikor képes esni, ha úgy akar. És az is természetes, hogy süt a nap 5-6-7 ágra, mindeközben szemerkél az eső. Legszebb amikor nem tudom eldönteni, hogy esik, porzik vagy mi a ménkűt csinál, csak van, ködös, de nedvesvizes, 

 De nem is az eső a legrosszabb, hanem a SZÉL. Eddig olyat láttam, hogy vagy esik, vagy fúj. De hogy egyszerre, na az kicsit kommersz. Tegnap este pl. mondtam két cifrát, esernyőt elraktam, kabátom összehúztam, egy kis víz nem árt, majd ha hazaérek hajmosás, és mintha mise történt volna. Szegény esernyőm, ami fekete, nagyon gyászol már így is, többet kapott mint ami Debiben volt 3 év alatt.

Viszont. Amikor jó idő van, akkor igenis jó idő van. Képes az időjárás időnként meglepni, hogy nem esik, nem fúj... múlt héten is kiültem a parkba, kézbe a Kindle, körülöttem  napsütés, nem is volt sok kedvem hazamenni. 

Kicsit rosszul érint, amikor mesélik otthonról, hogy 25-30 fok van, itt meg 15. Nade lesz még otthon 40 fok, amikor én fogok itt örülni, hogy nem kell azt várni éjszaka, hogy mikor lesz elviselhető a hőmérséklet, végre sikerüljön aludni.

Amúgy az eső sem annyira jellemző, mint amit híresztelnek. Akik régebb óta vannak itt sem mindig értik, hogy miért esik most ennyire.  Tavaly ősszel egyszer-kétszer esett csak, most meg folyamatosan. Biztos azért, hogy most kiesse magát, nyáron ne legyen ezzel gond :) 

Kommentelni itt vagy ott :D

 (korábban megírt, összevágott, szerkesztett, de publikálással kapcsolatban volt egy-két probléma, sry :] )

Mivel nem nagyon tudom másképp kezdeni, jöjjön a lényeg – IRÁNY LONDON!!!

Lehet mondani, hogy hirtelen felindulásból történt, de azt is, hogy az események hosszú láncolata vezetett ide. Igazából már az egyetem vége felé is voltak külföldi gondolatok – Erasmus németbe, nyelvvizsga rákészülés - csak épp akkor nem úgy alakult. No meg nem csak úgy kimenni szerettem volna, hanem itthon melózok valami jó kis multinál, ahol felkérnek hosszabb-rövidebb külföldi kiküldetésre, ottani anyavállalatnál tapasztalok-tanulok, visszajövök, az új teamemnek megtanítom, és újra az előzők.

Csak a gond ott következett be, hogy nem vettek fel sehova. Másfél éve. Pedig én mindent megtettem. Önéletrajzot nulláról írtam újra, így is úgy is hívtak be interjúzni, ez nem lehetett gond. De a hosszú haj, jó 10 év termése, nos, lehetséges. Azt is levágattam, de ugyanúgy nem vettek fel. Voltam interjún agresszív, megengedő, laza, komoly, mikor mi jutott eszembe vagy milyen hangulatom volt – eredmény ugyanaz. Itthoni segítségek, tüzelés, kapálás, favágás, ezek maradtak. Pedig még 4 órás takarítói állásra is beadtam, bruttó 35k fizu, forintban és havonta, de már csak röhögtem.

 Kaptam már kétszer ultimátumot, ha nem lesz melóm, akkor ez lesz, az lesz, ez nem lesz, az nem lesz… a várt eredmény nem lett meg, így se tudtam munkát. A család-keres-munkát projekt szintén kuka. Ismerősök sehol ilyenkor pedig helyi nagyvállalkozókat is kérdeztünk, főleg aki tudna munkát is adni.

Aztán márciusban összesűrűsödött minden. Aki tudja, az tudja, tehát saját lábra kell állnom, sürgősen. Immáron magam is kényszerítve.

Így jött a gondolat komolyabb erővel. Egyedül vagyok, független vagyok, egy kis pénzmag is van letétben, akkor miért ne próbáljak szerencsét? Tudok annyira angolul, hogy ne adjanak el három tevéért (remélem megérek annyit :D), és ha fizetnek érte akkor dolgozok érte becsülettel.

Ekkor erős szervezgetések indultak, régi általánosbeli osztálytársammal tárgyalgattam, segít szobát szerezni, infók tömegét zúdította rám, amit távolról lehetett, azt segítette.

Most izgulás, reménykedés, tervezés, szervezés.

Pozitívan állok a dologhoz, mert most nem csak várom, hogy lesz valami, hanem ránézésre reális esélyem van munkára… azt amit itthon csináltam az is munka, biztos nagyon hiányozni fog az a sok dolog, amit elvégeztem csendben, de ezzel én nem léptem előre. Ismerjük a Maslow-i piramist, felfelé kell lépdelni J

U. I.: repülőn – ígéretemhez híven – az Assassin’s Creed regényt olvastam. Lelkileg pont jó volt. Ezionak is komoly változás történt az életében, sokkal komolyabban kell mindent elvégeznie, csak saját magára számíthat. Idővel persze halad előre, egyre jobb, ügyesebb, keményebb lesz, mint ahogy nekem is kéne, kell, lesz. Mert lennie kell. És lesz is (:

UU. I.: kommentelni nyugodtan lehet itt lenn, vagy itt fácsén.