Vagyis hónap. Negyed év.
Gyorsan, szinte észrevétlenül eltelt. Néha fel sem tűnik, hogy Londonban vagyok. Ugyan a buszok emeletesek, ráadásul rossz oldalon közlekednek.. de néha már ez tűnik a jó oldalnak. Ésakkornézzükvégigmér.
Elsősorban - a dolgos hétköznapok. Jó helyem van, jó a társaság, jó a hangulat, a főnökök is jók. Egy dolog a kellemetlen, hogy az ügynökség közvetített ki, és bármikor kirúghatnak (amit nem hangoztatnak minden percben), bármilyen apró indokkal. Szóval ugrálni nem érdemes, de ezt a magyar munkavállalók határozott szerződéssel is érzik.
Másodsorban - a vásárlások. Mindig találok valami hülyeséget, amit úgy érzem, hogy meg KELL vennem. Nagy része haszontalan, mert mire is jó pl. pár könyv, de azért konditerembe a bérlet és porcerősítő otthon is szükségesnek tűnt.
A munkával kapcsolatban időnként meg-megkérdezik, hogy nem nehéz? De. Viszont bármelyik munka nehéz. Itt pakolni kell, rakodni, kell a kondi. Én otthon is ilyesmi dolgokat csináltam, ez nem újdonság. Inkább az az új, hogy ezért kapok pénzt :D
Ebből következik a következő fontos dolog. Amit én az elmúlt időszakban otthon segítettem, az mind a szülők nyakába szakadt. Ezzel nincs mit kezdeni. Akár Pesten, akár Londonban van munkám, nem tudok minden nap segédkezni. Eddig problémának szánt dolog, hogy csak otthon ülök hirtelen újabb problémát okozott, hogy hirtelen nem vagyok otthon.
'meguntam félni (kockacukor)'
Munkaügyben a helyzetem jó, az otthon még számtalanszor emlegetett 'dolgozd be magad' folyamat játszódott le. Úgyhogy már nem félek! Nekem itt jó, élem az életem. Turista vagyok, ahogy mondták többen is. Nekem nincs otthon hitel/feleség/gyerek, én csak magammal foglalkozok, magamra költök. Ennek minden előnyével és hátrányával :D
Aminek örülök, az az egyetemi évek alatt rám ragadt főzési tudás. Szinte mindig találok ki magamnak valami apróságot-hülyeséget, amit összedobjak a hétvégén. Egyik héten gyrostál, másik héten pörkölt rizzsel, harmadik héten meg nem akarok főzni, de olyan szépen néz ki a pulton az a pulykamell... lesz belőle valami, mondjuk rizses pulyka, gyúrás után tökéletes.
Összességében... Sem rövid-, sem hosszútávú terveim között nem szerepel, hogy hazamenjek. Az otthoni hírek alapján nem érzem, hogy rövid időn belül találnék munkát. Na meg ha itt szerződést kapnék valahol, ismét sokkal jobb, stabilabb lenne a helyzetem.
Sokan (vagyis szűk családban) féltettek, hogy nem fogok tudni ismerkedni, unni fogom magam, haza fogok menni, mert.... nem is tudom miért. Tudok én ismerkedni, középsuliban és egyetemen is elég sok emberrel hozott össze a sors, sikerült azért egész jó kapcsolatokat kialakítani. Más kérdés, hogy milyen gyakran vagyunk képesek összefutni, vagy csak internet segítségével sikerül. Vagy a csodálatos humorom miatt, vagy a minimális extrovertáltságom miatt, ki tudja :D
Ahogy eddig mindig, most is sikerült találni olyanokat, akik (MÉG) hívnak, hogy igyunk meg egy-egy sört. Vagy többet, de ki számolja! ..
Nade rövidre fogom már, lassan készülni kell, hamarosan indulunk a két sörrel (sorral??) korábban említett tevékenység okán.
