(korábban megírt, összevágott, szerkesztett, de publikálással kapcsolatban volt egy-két probléma, sry :] )
Mivel nem nagyon tudom másképp kezdeni, jöjjön a lényeg – IRÁNY LONDON!!!
Lehet mondani, hogy hirtelen felindulásból történt, de azt is, hogy az események hosszú láncolata vezetett ide. Igazából már az egyetem vége felé is voltak külföldi gondolatok – Erasmus németbe, nyelvvizsga rákészülés - csak épp akkor nem úgy alakult. No meg nem csak úgy kimenni szerettem volna, hanem itthon melózok valami jó kis multinál, ahol felkérnek hosszabb-rövidebb külföldi kiküldetésre, ottani anyavállalatnál tapasztalok-tanulok, visszajövök, az új teamemnek megtanítom, és újra az előzők.
Csak a gond ott következett be, hogy nem vettek fel sehova. Másfél éve. Pedig én mindent megtettem. Önéletrajzot nulláról írtam újra, így is úgy is hívtak be interjúzni, ez nem lehetett gond. De a hosszú haj, jó 10 év termése, nos, lehetséges. Azt is levágattam, de ugyanúgy nem vettek fel. Voltam interjún agresszív, megengedő, laza, komoly, mikor mi jutott eszembe vagy milyen hangulatom volt – eredmény ugyanaz. Itthoni segítségek, tüzelés, kapálás, favágás, ezek maradtak. Pedig még 4 órás takarítói állásra is beadtam, bruttó 35k fizu, forintban és havonta, de már csak röhögtem.
Kaptam már kétszer ultimátumot, ha nem lesz melóm, akkor ez lesz, az lesz, ez nem lesz, az nem lesz… a várt eredmény nem lett meg, így se tudtam munkát. A család-keres-munkát projekt szintén kuka. Ismerősök sehol ilyenkor pedig helyi nagyvállalkozókat is kérdeztünk, főleg aki tudna munkát is adni.
Aztán márciusban összesűrűsödött minden. Aki tudja, az tudja, tehát saját lábra kell állnom, sürgősen. Immáron magam is kényszerítve.
Így jött a gondolat komolyabb erővel. Egyedül vagyok, független vagyok, egy kis pénzmag is van letétben, akkor miért ne próbáljak szerencsét? Tudok annyira angolul, hogy ne adjanak el három tevéért (remélem megérek annyit :D), és ha fizetnek érte akkor dolgozok érte becsülettel.
Ekkor erős szervezgetések indultak, régi általánosbeli osztálytársammal tárgyalgattam, segít szobát szerezni, infók tömegét zúdította rám, amit távolról lehetett, azt segítette.
Most izgulás, reménykedés, tervezés, szervezés.
Pozitívan állok a dologhoz, mert most nem csak várom, hogy lesz valami, hanem ránézésre reális esélyem van munkára… azt amit itthon csináltam az is munka, biztos nagyon hiányozni fog az a sok dolog, amit elvégeztem csendben, de ezzel én nem léptem előre. Ismerjük a Maslow-i piramist, felfelé kell lépdelni J
U. I.: repülőn – ígéretemhez híven – az Assassin’s Creed regényt olvastam. Lelkileg pont jó volt. Ezionak is komoly változás történt az életében, sokkal komolyabban kell mindent elvégeznie, csak saját magára számíthat. Idővel persze halad előre, egyre jobb, ügyesebb, keményebb lesz, mint ahogy nekem is kéne, kell, lesz. Mert lennie kell. És lesz is (:
UU. I.: kommentelni nyugodtan lehet itt lenn, vagy itt fácsén.
