mtrx blogja

Röviden kezdem az értékelésem. A hatása hatalmas. Kicsit elrugaszkodott, de elgondolkoztató is egyben.

A Katedrális Harcosai és A Katedrális Legendája együtt ad egy kerek, összefüggő, ókori krimit, sci-fit, történetet, amiben semmi sem az, aminek látszik. 

A történet a jövőben kezdődik és végződik, de a fő történések az ókorban játszódnak. Az emberiség a XXIII. századra feltalálja az időutazást, amely a Katedrális kezében van, ők irányítanak mindent, hogy minél kevesebb törés következzen be az időben. A vizsgálódásokat beépített ügynökök és szondák végzik. A történésekbe ott kapcsolódunk be, amikor az egyik visszaküldött szondát lelövik. Ennek felderítésére küldenek vissza egy csapatot. A csapat... (spoilerek miatt törölve).

A regény elején a szereplők bemutatásakor egy-két rész feleslegesnek tűnt, kicsit vontatott is. Emiatt akkor még lassan haladtam. Ahogy a történetszálak összefonódtak és az események is begyorsultak párhuzamosan az olvasási kedvem is nőtt.

Az író több helyen is vallási kérdéseket feszeget, egyeseknek talán nem tetszhet, viszont ez adja meg azt az ízt, ami tovább tart, mint a könyv. Olyan lények elevenednek meg, amelyekre addig nem is számíthattunk, később pedig természetesnek tűnik a jelenlétük.

A cselekmények lendülete a második kötetben újabb fokozatot lép, akkor vált szinte lerakhatatlanná - harmadannyi idő alatt olvastam el, mint az elsőt. Érdekes látni, ahogy az ókor szülöttei között is vannak, akik korukat megelőzve képesek átlátni a cselekményeket, olyan eszközöket használnak, amit a jövő embere elfeledett vagy nem képes felfogni. Kicsit talán mi is így vagyunk. Vajon melyik mai mérnök tudná azokkal az eszközökkel a piramisokat megtervezni?

Egy biztos. A jövőben (haha) újraolvasás következik :)

Végezetül egy kis idézet kedvcsinálónak a regényből:
"Egykoron az igazság meztelenül járt az emberek között, de mindenki felháborodott, amikor meglátták, hogy pucéran rohangászik. Erre az igazság kimenekült a városból, elbujdosott, és mit tesz Isten, összefutott a példázattal, aki díszesen csillogó köntösben járt. Igazságunk a fejéhez kapott, elkérte a példázat köntösét, és visszament a városba. Mi történt? Az emberek máris szeretni kezdték az igazságot, és szívesen látták maguk között, ugyanis a meztelen igazság kurvára nem érdekel senkit!"

Én nem akadtam ki azon, hogy a Win98 telepítése 200 mega környékén tanyázik. Meggyőződésem szerint nem ő hízott meg a három év alatt, hanem a Win95 hazudott., vagy finomabban fogalmazva, félreérthető volt az általa nyújtott információ. Az ő 50-60 megás kijelzése szerintem messze nem volt valós, arról nem is beszélve, hogy abban az állapotban jobbára használhatatlan is volt. Fel kellett rá tenni a különböző speciális drivereket, DirecX-et, Internet Explorert vagy más böngészőt, az összeg így valószínűleg már nem járt messze a 200 megától. Egyrészt ezeket most készen kapjuk, másrészt a jelenlegi winchester árak és méretek mellett 100 megákon sírdogálni meglehetősen szánalmas dolog.

TRf, 1998 június, PC-X Magazin
 

Mindennapok során könnyen és gyorsan felhasználható programok.

A következő programok mind ingyenesek, egyszerűen használhatóak. Léteznek nagyobb tudású, szebb vagy jobb változatok, de számomra ezek váltak be. Véleményeket, kiegészítéseket várok :)

 CD/DVD

• IMGBurn: egyszerű dvd- és cd-író program. Képes mappákat és fájlokat is kiírni, emellett lemezből készít képfájlt, majd kiírja.
• CDBurnerXP: másik egyszerű kis program, MP3-ból audio cd írásához tökéletes.
• UNetbootin: nagyméretű pendrive segítségével bootolhatunk erről az eszközről. A program feltölti az ISO-t, így cd használata nélkül indíthatjuk el a rendszervisszaállító programokat.
• AutoGK: mai hdd méretek mellett is szükség lehet a dvd helyett dvdripre, elsősorban a könnyű szerkesztés miatt. Erre alkalmas, pár kattintással kezelhető.
• CDex: audio lemezekből készít MP3-at. 

 Audio/Video

•  Foobar 2000: Egyszerű audiolejátszó, kevés gépet eszik, több lejátszási lista kezelése egyszerre. Az AMIP segítségével bárhova spammelhetjük a lejátszott számainkat.
• BSPlayer: videókhoz használatos, kisebb gépen kevesebb procit eszik mint más program. A videóablak és a vezérlőablak független egymástól, ha filmnézés közben szeretnénk böngészni nem takarja ki az egészet. 
• Mediaplayer Classic HomeCinema: Szintén videolejátszó. DXVA támogatásával a HD filmek lejátszása nagymértékben csökkenti a processzor terhelését. (Nálam 30-40 helyett 3-8%)
• K-Lite Codec Pack: Általános felhasználásra elég egy XviD+AC3 felállás, de hamar akad olyan film ami nem lejátszható. A csomag tartalmazza a legfontosabbakat (basic) vagy sok haszontalant (full) is. 
• VLC media player: Saját kodekes videolejátszó. Ha elbarmoltunk valamit a csomagokkal ez akkoris működik :)
   

Kellékek

• CCleaner: Kipucolja a nem használt fájlokat, gyorsítótárakat, böngészőket. A registry hibás bejegyzéseit is el tudja távolítani.
• 7Zip: Mindentudó tömörítő, sok kis fájl esetében meglepő eredményeket is hozhat.
• FreeCommander: Commander-alternatíva, két panel, ezmegaz. Egyértelmű a használata. 
• µTorrent: Kicsi, egyszerű, fájlmegosztó. DHT-nek hála párszáz megabájtos állományokat is átküldhetünk, később küldés folytatható.
• Daemon tools: lemezképek rendszerbe illesztése.

Kivételesen nem sokáig keresgéltem. Na jó, de, viszont a költségtényező közbeszólt. Utólag jobb is. Látva, hogy az utóbbi hónapokban milyenek jöttek ki... de inkább erről írok.

A kis LG hatalmas kijelzővel van ellátva. Alap dolog egy érintős telefonnál, persze az akksi veszi ennek a kárát. 1-2 napot kibír, használva, agyonhasználva egy nap lemerül. Viszont egy Pest-Nyíregy távon végig olvasva vagy filmezve kibírja.

Ugyan van benne mozgásérzékelő, de ez csak a fényképeket és a beviteli mezőt forgatja el. No és a dobókockás játékban működik. Sehol máshol. Nem is gond, érintőkijelző megoldja a problémát. A gombok jól elérhetőek. Rezisztív a kijelző, így meg kell nyomni, nem elég simogatni. Alul van egy kis siló, innen előbányászható egy ceruza. Nagy segítség fektetett QWERTZ kiosztáson, viszont buszon ne akarjunk smst írni, részegnek tűnhetünk :))

Kameráról inkább nem írok, van normális fényképezőm. Könyvolvasásra nagyszerű, egész sok kifér, W800 után felüdülés ezen olvasni.

Mégis a leginkább a filmezés ami menő.  Egy AnyVideoConverterrel átalakítom az általam nézni szándékolt filmet, sorozatot, aztán vonaton lehet nézni. Beszereztem egy Bluetooth fülest is hozzá, így a drót sem zavar. 

Ami az agyamra megy, az a zenelejátszó. Egy 8 gigás kártyát dobtam bele, ha már lekezeli, következő telefonomba se kelljen újat venni. Erre rázudítottam a zenéket. Ez az agyhalott minden alkalommal átvizsgálja, ami majdnem egy perc. Mindig. A zenelejátszó meg elfelejti a beállításokat. Ha widgeten indítom el a zenét, akkor egy szám után leáll. Ekkor bemenni a zenelejátszóba, beállítani, aztán csodálkozok ha elfelejtettem.

Összességében ilyen árért kellemes kis cucc. Vannak hibái, de főleg azok. A nagy kijelző kellemes, használjuk csak arra amire való. Telefonálni, smst írni... Néha filmezni. 

Mire is mennék, ha nem lenne annyi kacatom...

A félév elején az asztali gépem debreceni illetőségűvé vált. Ez nagyban segíti a diginetkihasználást, ha más nem, a méretes háttértár miatt. Laptop haza keveredett.

Ekkor következett be a probléma. Otthon kellett volna dvd-t írni. Laptopban csak cd-író. Minő szerencse, hogy a múltkorában említett, asztalba hakkolt gép darabjait hazaszállítottam. Így megvolt egy alap a dvd-írós konstrukciónak!

Egy régi, P3-as gépházat visszakértem szomszédtól. Megfaragtam picit, belefért a nem szabványos táp, a nagyon kicsi alaplap... 

Már csak dvd-író kellett volna. Valahonnan.  Van is _egy_. A gond ott kezdődik, ha hazaviszem az írót akkor odaát nem marad optikai meghajtó. Ugyan manapság el lehet lenni nélküle, viszont egy operációs rendszer halála esetén nehéz megoldani. Ezzel viszont ráérek később foglalkozni.

Dvd-író beépít, a kábelezéssel a szoba közepére kerül. Laptopról át kéne másolni rá valahogy. Router bekábelez, user sír, még kábelez, fájlmegosztás ubuntu-xp között. User zokog. Rendszer működik. 

Egy dvdnyi anyag átmásolása ugyan rettenetesen sok idő volt, de ráérek. 14-es gömbölyű monitort úgyse érdemes sokáig bámulni. Dvd írás kész. User örül.

Kiegészítés: találtam egy régi combo drive-t a szekrényemben. Így megoldott a dvd-olvasás. Mire nem jók ezek a kacatok :D

A nagy kedvenc. A legjobb. Ő. W800i.  

Emlékszek, mikor keresgéltem az 5510-esem utódját. Több hónapot szántam rá, végignéztem minden tesztet, amit el tudtam érni, fórumokat bújtam... Elégedett voltam azzal a cuccal, csak a végére a gombjai kezdtek beragadozni. Ez volt a fő ok a váltásra.

Érdekelt ez a Java dolog, sok-sok egyedi dolog, amit felrakhatok. Mivel a készülékek 90 százaléka tudta ezt, így ez nem sok könnyebbséget hozott. Viszont a zenei vonal az nagyon is számított. Előnnyel indult a W800i. A másik versenyző egy csúszkás Nokia volt a 6-osból. Számra nem emlékszek, nem is lényeges.

Végülis egy haverom már beújított egy ilyet, többféle zenét hozott, igencsak meggyőzően szólt az agybadugós fülesekkel. A gyári 512-es memóriakártya is sokat dobott, máshol 64 vagy semmi. Kamera is ütős, akkori gyönyörű 2MPixeles, autófókuszos képei most se rusnyák. 

2006-ban vettem, szülinapomra. Nem egy évre terveztem, ha már ennyit adtam érte. Eleinte imádtam, legjobb telefonom. Érzelmileg biztos nem lesz sohasem még egy ilyen. 

Állandóan nálam volt, fülbe a zene, és a legnagyobb buli - a java ebookok. Mindenhol olvastam, buszon, előadáson, vonaton. Néha kocsmában, várakozva a haverokra. Heti egy könyv lement, volt hogy több. Imádtam.

Pár hónap múlva első hiba. A kamera. Garban javítva, addig volt nálam a telefon testvére, egy K750i. Egy jó hónap alatt javították, reméltem hogy több baja nem lesz.

Nem is lett egy ideig.

De aztán a szériahiba. Az a csúnya csatlakozó, ami mindig eltört a fülesben. Túl sokat használhattam. Headset már annyira hulla lett, hogy laktárs SE headsetét már nem tudta rádugni, nem ismerte fel. Hülye. Az usb kábelben is a csatlakozó két helyen is elpattant. Befőttesgumival kellett ráapplikálni a telefonra, különben megszakadt. Szoftveres probléma is volt néha, nem ismerte fel a gép. Lehúz, újracsatlakoztat. Ez problémás, ha a kábel rossz.

Apropó kábel. A töltője egy hulladék. Tudom, az enyém a hibás, mert egy másik töltő az fasza volt. Ráadásként ma sikerült le is tépni a töltő csatlakozóját. Nem kár érte.

A joy meg idióta. Egyszer jó, egyszer nem. Ha sokáig nyomkodom mintha bemelegedne. De neeem, csak hiteget. Csere lehet, de az se jobb.

Következő komolyabb hiba úgy egy éve jött össze. A kamera ismét megadta magát. Gar már nincs rá, javítani nem gazdaságos. Inkább viszek magammal egy fényképezőt. A fő gond az, hogy az optikatakaró elhúzásával rövidre lefagy a masina.

Ez is megoldódott, egy kisebb hiba miatt. Kiesett az optikatakaró. Ezt kicsit barbár módszerrel, hátlapot leszedve kioperáltam, azóta kifigyel a plexi, de a telefon már nem gajdul meg.

A legfájdalmasabb probléma viszont az utóbbi 1-2 hónapban jelentkezett. Hívások során a mikrofont nem kapcsolja be. Vagy ha mégis, akkor mindkét oldalon csak egy szélfútta vonatkocsi ablakában lennék, olyan hangot ad. Kellemetlen, főleg ha fontos lenne.

A másik pedig... visszahívós sms-t küldött. Amit én se tudok hogy kell, de ez ne zavarjon senkit... és végül: sms-t nem küldött és nem fogadott. Ez amit végképp nem értettem. 

Mai volt az utolsó napja. Holnap veszek egy KP500-ast. Talán várom.

Összességében? Jó telefon, összerakva, DE. Idegesítő a csatlakozó, buta a joy, kamera ismét gyász... de zeneileg kiváló, rádió vonaton is korrekt, akksi jól bírja.

De ez a szerelem már rég véget ért.

1. nap - utazás

Kora reggeli hajnali kelés. Fujj. Cserébe volt egy hülye álmom, de nem baj. És az esőt nem ámodtam.
6.15-kor indultunk. Mondom menjünk tankolni, de fater szerint jobb lenne, ha rögtön induljunk autópályán. Nyolcad tank, mihelyst fenn vagyunk villog. Hajtsunk le Fehértónál! pont most haladtunk túl rajta... következő lehajtó? Felejtős. Végül kb. 5kmre megfelelő benzinnel lett kút. 50 liter felett tankoltunk. Guminyomás ellenőrzése, majd kilőttünk. 120 alatt keveset voltam. Egyszer néztem el egy kisorolást meg egy besorolás volt necces... de akkor már elegem volt.
Győrnél pályáról le. Onnan kis utakon sikerült végre elérni. 500km és 7 óra (2 szűk félórás pihenővel) múlva megérkeztünk. A hely korrekt.
Szomszédban van egy Apacs kocsma. Két kisebbségi üldögél mondom ott vannak az indiánok, már isznak...
Este városnézés... Anyuci mondja menjünk erre rövidebb!.. fél óra múlva értünk oda, ahol ezt mondta. Egy érdekes plakátra lettem figyelmes. A Jobbik választási plakátja az erotikakiállításén. Morvai Krisztina - GoGo táncosok.. ójeee, mindenki álma.

2-3. nap - Bükfürdő.. jee

Első nekifutásra kell a navi. Mert hova a fenébe is lesz az út? Ki van táblázva, de legalább legyen segítség. Az ótósjátákokban ugye lehet gps alapján is vezetni (csak kisebb korrekciók kellenek az út képén). Itt viszont a kocc az nem szerencsés.. kisegítő dolog csak. A navitesztben majd bővebben erről.
Amit megláttunk a célnál, az egy... nincs parkoló. Nagy parkoló, egy közepes Tesco irigyelné.. de fullon. Még két parkoló volt, az egyik félig. Be is álltunk. Ezt követően beálltunk a sorba. Kúúúúva hosszú. Következő jelenet akkor indult, amikor bezárt a pénztár. Ment az agyhalott ebédelni. 11 előtt. Elég hangosan kommentáltuk, hogy mindenki zúgolódjon. Főpénztár viszont üres volt. Ez érthetetlen, hogy nem mondta senkise, hogy odamehetünk.
Első nap a strandon kellemes melegben zajlott. A meleg vízben izzadtam, a hidegben fáztam. Úgyhogy inkább a parton fetrengtem. Első nekiindulásra a fedett részen telepedtünk le. Ez nem volt vicces, mert a kénes-ammóniás-(és egyéb ismeretlen összetevőjű)víz nagyon erős és vastag gőzt eresztett. Ezután kikeveredtünk egy patakpartra. A patak leengedett gyógyvízből eredt. De legalább szellő volt.
Ebédre kis hazai.. Sörtésztás csirke :). Ezek után körbejárva, árakat tekintve... majdnem jobb lett volna ott enni.
Másnap tapasztalatokkal gazdagodva indultunk vissza. Parkolót normális helyen találtunk, ügyesen bejutottunk...
Kétszer jártunk körbe a bazársoron. Találtunk egy kis tavat, szökőkúttal. Olyan aranyhalak voltak benne, mintha két használt papucsot dobtak volna bele. Vettünk egy képeslapot. Nagy buli volt. Apuci bemegy, válasszunk amíg ő újságot vesz. Anyuci kisétál és fülbevalókat néz. Majd mikor mondjuk átmegy nyakláncokhoz... Végül sikerült _egyet_ :)
Lángosoztunk is egy jót. Vagyis hármat. A zapa kitalálja, hogy neki kell víz. Mondjuk neki majd a kútból iszik. De neki nem jó az. Menjek vegyek. Megyek, ha befejeztem. De most. Tesó nem eszik, mehet ő.. Ő se megy, fater elindul. 350Ft. Mondja ez vagy átverés... de nem, mert féllityis kóla is 400. Ez Strand.
két kellemes medence is volt. Egyik 30, másik 40 fokos. Egymás mellett. Párperces váltással rendberakott, hogy menni alig bírtam. De a kis patakparti nád megvárt.
Ja, és sikerült a Mocskos melót befejeznem.
A napi mélypont: megyek a wc-re, állok be az egyik boxba.. mellőlem fitymacsattogás hallatszik át, és a csóka meglepően hangosan szuszog... mondom WTF, húzok én innen...
Záróakkordként Penny. Vettünk egy hatos Balfi vizet 59Ft. Sör drága volt, nem vettünk. De legalább nem kellett felcipelni.
1920: dörögvillámlik.. jeee...

4. nap - otthon

Éjjel végig esett. Többször kinéztem, eső. Még eső. Egész napos esőzés. Reggel tervezett túra elmaradt, 3. indulás után se jött össze, amíg készültünk mindig volt valami kis eső. De legalább befejeztem a My Name Is Earl 4. évadát. Most telepítettem a Baldur's Gate-t.
Kedvenc tesómmal keresztrejtvényeztünk.. ő írta, ha nem tudott valamit kérdezte tőlem, és én se tudtam... Majd jól hátravágta magát, fejét bele az ágy karjába.. még én is éreztem. Utána nen lehetett vele bírni.
Végül egy kört sétáltunk. Hideg, szél, ilyenek. Inkább haza, nem jó az túl sokáig..
Baldur's Gate durva cucc. 1999 asszem, de idén nem végzek vele. Ha mégis ott a kieg, na meg a második rész. Persze annak is kieg, ami játékfejlesztő berkekben is egy normál játék hosszával kérkedik.

5. nap - kőszegi körút

Ismét a nyakunkba vettük a várost. Nekiindulásunkra 10 után került sor (akkor jutott észbe megnézni az időt.. jahogy tornyon is van óra? :)), templomokat jártuk be. Kis környéken volt vagy négy. Majd menjünk a várba! Dehát a vár az megvár... eddig várt. Ott körbemászkáltuk, volt ott egy füvész hülyeség, kitáblázva, hogy paradicsom, fokhagyma... jéé, nekünk otthon ettől szebb is van. A várban felmásztunk a toronyba. ott nézelődtünk ki a lőréseken. Pár fényképet lőttem, vélemények szerint jobb mint egy képeslap.. ráírjuk hogy KŐSZEG és lehet küldeni e-mailben.
Következő helyszín a marcipános múzeum volt. Jópár terem tele volt különféle marcipánfigurákkal, jelenetekkel. Igazán kellemes volt, mindegyikról csináltam is egy-egy képet. Utána meg magyarázhattam, hogy én igenis fényképeztem.. de nem látták... azóta igen :)
Hazafelé pár péksüteményt vettünk. Na meg láttuk az egyik helyi vállalkozó kisteherjét. Ráírva az oldalára, hogy Xy vállalkozó nem fizette meg az 5millió valamennyi tartozását 2007 decembere óta. Ingyenreklám.
Délutáni program újra a városjárás. Hazafele anyuci talált még két múzeumot amit látni kell!.. vagy nem.
A következő nekiindulásra végignéztünk még két múzeumot. Egyik a nagy toronyban volt, ami az út felett magasodott... mindenféle mesteremberek dolgait mutogatták be. Másik a postamúzeum, ott meg sok postás volt... vagyis inkább bábuk meg levélládák. Majd lementünk az egyik pincébe, két bor meg egy fröccs volt 240Ft. Csaképp az utolsó maradék aprókat is a postamúzeumban odaadtuk, nem volt már más csak egy huszas. A 20k meg nem poén egy ilyen helyen. No akkor ki menjen? Én. Na egyedül nem, megyünk ketten. A nem is tudom hanyadik helyen sikerült kétszer kettéváltatni... na ezzel már tudott mit kezdeni, mindenki örül. Úgyhogy vettünk üvegbe is, ne csak helyben.

6. nap - tura - együtt leszünk mint a gemenci szarvasok...

Vagyis TÚRA. Igen, nagy betűvel. Nekünk legalábbis, nulla gyakorlattal. Indulás: 0936. Igen hamar felfedeztük, hogy mit jelent a kék jelzést követni. A Kálvária templomig haladtunk rendesen. Onnan már megszokás vezérelt tovább. Az út kellemesen széles volt, bár egy helyen a málnabokrok és csilántmezők (vagy csollány..) bekúsztak kb. fél ember szélességre. Kapott is belőle mindenki. Ezek után megérkeztünk, sok-sok viszontakság árán a hét vezérről elnevezett forrásig. Ott megebédeltünk, majd folytattuk utunk. Ekkor éreztük. hogy az Írottkő, mint célkitűzés nem fog bejönni. Sokkal inkább a kilátó, amit egy hosszabb, aszfalti séta után el is értünk. Még egy pihenő is belefért a Kincs-pihenőn. Ott, Fenn, MAGASAN jópár képet lőttem, 10 tuti, számszerűsíteni nem merem :)
Lefelé-hazafelé-visszafelé utat a zöld szín övezte. A zöld csíkos túr-pista-jel-zés mentén haladtunk. Belefutottunk az erdei iskola tábláiba, na meg egyik helyen a tornaeszközeibe, a dupla nyújtóba. Át is mozgattuk magunk, hirtelen felindulásból inkább továbbsétáltunk.
Lassan kijutottunk az erdőből, közeledve a civilizációhoz. Jópár lepukkant szállót, szállodát, apartmant és vendégházat láttunk. Fura, hegyi elrendezésű házakat is találtunk. Majd párszáz (kb. 30 az..) után végre a Kőszeg tábla is felbukkant! Ott volt egy szénsavas kút, frissítő!... Még tovább!... Heroes-ból ismert mínusz hármas morálunk volt, vezetés nulla, broáhh... érjünk már haza. A templom tornya vezetett minket. S lőn, nem hiába, csak hazakeveredtünk. 1631. Hurrá.
Közös megegyezés után nem otthon vacsiztunk. Menjünk a Kék huszárba! Oké. Mondták, hogy nagy adagokat adnak.. de ennyire? Három adaggal is el lettünk volna... de így legalább a holnapi reggeli is biztosított. És most. Nagyon... Térdtől le, nyaktól fel le vagyok zsibbadva. Asszem elég lesz szombatig kipihenni...

7. nap - újra úszás

Újra. Előző napi hullafáradtság után menni kellett valami nyugodtabb helyre. Majdnem le lett reggel szavazva, szőröztek kicsit, de azért csak mentünk. Egy hosszú ázást követően indultunk haza. Hugimnak (külön kérésére!) a méhcsípés-szüzessége elveszett. Teljesen be volt fordulva tőle, sokkolódott. Ez azzal kezdődött, hogy nem figyelnek a kicsire (rám). Mondtam, hogy hol együnk. De ott nem jó. Szerintem jó, de nézzünk szét. Majd újra tovább mentünk, mondom ez jó lesz, itt az elején. De nem az mégse. Akkor mentünk eggyel tovább, ezidőtájt mondtam, hogy együnk egy fagyit és majd otthon eszünk. Séta és akkor volt az ominózus darázscsípés. Megint vissza, ugyanoda, az nem lesz jó, mert hosszú a sor. Menjünk tovább.. oda, ahol a darazsak voltak. Hugim (újfent..) sikoltozva indult vissza onnan. Tehát az volt a baj, hogy én nem mondtam, hogy hol együnk. Tényleg nem.
Bükfürdőn volt valami kirakodás, de menjünk inkább haza, mert Kőszegen az ostromnapok kezdődtek. Kezdődtek ugyan, de nem úgy ahogy többen gondoltuk. A toborzás érdekes volt, csaképp a felső korhatár egy tizes. Ebből kimaradtunk, és inkább vonultam haza egy vacsorára... Lassan kezdek pakolászni, ne mindent holnap kelljen. Épp elég lesz a szélvédőt letakarítani (egy hete hallgatom, hogy csináljam meg, mert nem látok ki.. de nem is vagyok szemüveges). Reggel hazaút. Jeee..




 

Lassan Bear Grylls is magával vihetné, annyi mindent túlélt. Muszáj elmesélni.

Kezdődött azzal, hogy szükség volt egy nyomtatásra... viszem magammal. Zsebrevágtam, megyek be suliba, nincs. De én konkrétan emlékszek, hogy elraktam. Sehol... Na menjünk haza, hátha meglesz visszaúton. Pontosan 'emlékezve' az útra, visszafelé félúton már kezdtem csúnya dolgokra gondolni.

Majd arra gondoltam, hogy innen már úgyis haza kell menni. Következő utcában megláttam a földön! Kupakja dirib-darab, de az egység egyben van. No örüljünk, otthon adategyeztetési módszereket alkalmazzunk. Gép felismeri régi cimboráját, összes adat rajta. Oké, örülünk. Mehetünk nyomtatni.

Második eset nem sokkal később történt.

A pendrive a hangtechnikán figyel, korsóm meg nem túl messze, jellegzetesen alatta. Valami probléma történhetett, sikerült meglökni. A csobbanásra emlékszek. Meg arra is, hogy valószínűleg a fém része lehetett a legnehezebb mert megállt... nem, nem vízszintesen, függőlegesen. 3 másodpercig gondolkoztam, hogy kiszedjem vagy fényképezzem, de inkább a szárítást választottam. És ezt is túlélte!

Alig várom mi lesz a következő. Remélem az se tesz nagyobb kárt benne :)

Az előzőre: továbbra is szar, egy Smoothwall telepítése is sikerült, beállítva, ugyanakkor  digi hülye.

És - a CDROM attól még nem rossz, ha nem ismeri fel a gép.. IDE kábelből nem kap kaját, kell a táp.

A kálvária utolsó napja. Ez azért örömteli leírni.

Mindez úgy kezdődött, hogy... prev post.

A PH!-n Janati és Blink3r közreműködésével beszereztem az alapanyagokat még a hét elején, néhány saját hulladékot hozzádobva kész is lett a test. Pénteken, ahogy hazaértem összeapplikáltam a vasat, kicsit agresszíven, ahogy kell. Node a lélek nélkül mit sem ér, ennyi erővel egy Dacia hűtőblokkot is odarakhatnék az utp kábel mellé, nem fog az még netet osztani.

Első indításra bevillan a... feketeség. Nem számít, cmos clear. Aha, de hol a micsoda? Semmi írás, totózással rá lehet jönni, hogy az elem melletti jumper trió gyanús. Juhé, defaulton megvan mindenünk. Akkor turkáljuk is meg a biost. 2001-es dátum több mint vicces, de ez a gép nem a NASA szimulációkat fogja futtatni - 700-as Duron örül, ha nem rokkan meg.

Tehát felismertetni a 120-as Maxtor vinyót, a fél giga ramot. Kerítsünk egy cd-olvasót, hadd repüljön fel a Windows Xp. Mielőtt az open source fanok sikoltoznának, hogy LRP! LRP!, Smoothwall és Freesco dolgait próbálgattam már, nem működött régen se, most se.

Újra kapcsoljuk be a masinériát, mert csak arra lesz, hogy egy csavarhúzóval beröffentjük, feláll a rendszer belenyúlás nélkül, ha mégis piszkálni kell VNC. Ekkor jött egy meglepi. Cmos error, javítsuk csak meg. Bios piszkál, újraindítás.. fekete. Juhé, cmos clear. Újra piszkálás, reset, 'nyádat. Ilyen nincs. Valami csoda folytán csak elmentette, mehetünk win install bootolni.

A telepítés rendje és módja szerint lefut, kisebb intermezzo a dátum és idő beállításainál (miért Kabul az időzónám???), majd Update és restart. Ekkor villan fel egy BSOD. Majd reset. Üdvözlőkép helyett újra kékhalál. User ideges, elvégre 10 perce működő gépe volt. Reset újra. Majd cmos clear... elkeféli a rendszert, cd-t nem lát, vinyót hol igen hol nem, ramokat olyan mértékben kavarja be, hogy még egy szál 256-ost is 128-ra figyeli. Legközelebbi 128 megás dolog viszon tudomásom szerint 80 méterre volt szomszéd irányban.

Tulajdonképp ekkor kellett volna hagyni az egészet a fenébe. Elsősorban hugom szerint. Meg a magasvérnyomással kezelő doki szerint is. Válogatott káromkodásaim sem hatották meg a gépet, inkább egy csodaszámba menő cmos reset. Nos, újra fussunk neki akkor a vindózer telepítésnek.

Legfurább az egészben, hogy teljesen érdektelenül néztem ezen pillanatokban. Amíg el nem kezdte dobálni a fájl nem olvasható hibaüziket. Noti elő, csekk a fájl mire való. HP gépekhez valami buherátor. Az nem kell. Amikor a drivers.cab -et találta hibásnak azt mondtam, hogy holnap folytatjuk.

Holnap (szombat) friss erővel... nekiállunk otthon melózni, mert ugye itt a tavasz, pakoljunk, zsákoljunk... kinek van kedve ilyenkor Windowsszal hülyéskedni. Úgyhogy töltsünk is egy sp3-as verziót, megetetjük vele a Campusos keyt, user örül. Az user addig örül, amíg ugyanazokat a fájlokat nem találja hibásnak, amit az előző cd-n lévő sp2-es lemezről. Itt a CD-Rom a hibás! felkiáltással kikaptam a DVD-íróm, és azzal is ugyanazok hibáztak. Le vagy te szarva, húzok én innen, majd vasárnap megcsináljuk. Addigis húzok le egy Win2k-t, meg kikeresem a szekrényből az Ubuntu cd-t. 

Néhány cmos clear, majd isteni sugallat (szomszéd, köszi), hogy az elem. Oké, és lőn, azóta nem is kellett törölni, működik. Biztonság kedvéért még átnézem mégegyszer, mentés, és újra jó. Legalább ennyit megoldottam.

Windows 2000. Régi, jól bejáratott, a nagy kedvenc volt sokáig a P3-as érában. Kevés rammal is elvolt, Xp-hez hasonlatos berendezkedéseivel sokáig el lehetett benne lenni. Nem így a telepítéskor. Másoláshoz készülődve kékhalált dob. Aggódjunk?

Est további részében én vendégeskedtem meg vendégek voltak nálunk. Szerencsére nem nyúltam a géphez, mert tuti idegsokk. 

Vasárnap már kezdtek furán nézni rám. Mint a drogos, aki nem kapja meg az anyagot. Az én anyagom a működő vas lett volna. Néztem én mindent. Hálózati és vinyós telepítés. UBCD (Igen, Freesco is volt ott), barátom. Freesco meggajdult, cserébe volt legalább FreeDos, ntfs támogatással. Meg ntfs4dos. Úgyhogy asztaliba vinyó be, rázúdít minden a cd-ről. Smartdriveról ne feledkezzünk mert fél év mire kész lenne.

Nem feledkeztem, de minek is. Ez is lehalt. De inkább a mui volt a gyanús, fontos dll-ek meg gyilkos. 

Oké. Nyugi. Szúúúszááá... Indítsunk FAT32-re formázva. Eredmény? Egyesünk lett a lottón. Ekkor úgy döntöttem, hogy Death Note -ba folytom bánatom és gyorsan megnézem a maradék 12 részt. 

Hétfő. Reggel. ŐŐŐőőőööö... Bios defaulttal jól indul a nap. Mit állítsunk át... Ram? oké, minimumra. Proci? Ettől nincs lejjebb, az oké. Cuccoljuk fel a 8cm-es bordát, rajta Silent Blade.

Ami ezek után történt - én se hittem el. Működött. Három nap szopás, mert a ramot bizonyos beállításokkal nem szereti a gép. Azóta fenn a Windows, FTP, VNC, netmegosztás beállítása holnapra marad. Egyelőre örülök, hogy ennyi megy. 

Tanulság: az nem sok. De legalább elmondhatom, hogy dolgos hétvégém volt :)