Mire is mennék, ha nem lenne annyi kacatom...
A félév elején az asztali gépem debreceni illetőségűvé vált. Ez nagyban segíti a diginetkihasználást, ha más nem, a méretes háttértár miatt. Laptop haza keveredett.
Ekkor következett be a probléma. Otthon kellett volna dvd-t írni. Laptopban csak cd-író. Minő szerencse, hogy a múltkorában említett, asztalba hakkolt gép darabjait hazaszállítottam. Így megvolt egy alap a dvd-írós konstrukciónak!
Egy régi, P3-as gépházat visszakértem szomszédtól. Megfaragtam picit, belefért a nem szabványos táp, a nagyon kicsi alaplap...
Már csak dvd-író kellett volna. Valahonnan. Van is _egy_. A gond ott kezdődik, ha hazaviszem az írót akkor odaát nem marad optikai meghajtó. Ugyan manapság el lehet lenni nélküle, viszont egy operációs rendszer halála esetén nehéz megoldani. Ezzel viszont ráérek később foglalkozni.
Dvd-író beépít, a kábelezéssel a szoba közepére kerül. Laptopról át kéne másolni rá valahogy. Router bekábelez, user sír, még kábelez, fájlmegosztás ubuntu-xp között. User zokog. Rendszer működik.
Egy dvdnyi anyag átmásolása ugyan rettenetesen sok idő volt, de ráérek. 14-es gömbölyű monitort úgyse érdemes sokáig bámulni. Dvd írás kész. User örül.
Kiegészítés: találtam egy régi combo drive-t a szekrényemben. Így megoldott a dvd-olvasás. Mire nem jók ezek a kacatok :D
