mtrx blogja

Röviden kezdem az értékelésem. A hatása hatalmas. Kicsit elrugaszkodott, de elgondolkoztató is egyben.

A Katedrális Harcosai és A Katedrális Legendája együtt ad egy kerek, összefüggő, ókori krimit, sci-fit, történetet, amiben semmi sem az, aminek látszik. 

A történet a jövőben kezdődik és végződik, de a fő történések az ókorban játszódnak. Az emberiség a XXIII. századra feltalálja az időutazást, amely a Katedrális kezében van, ők irányítanak mindent, hogy minél kevesebb törés következzen be az időben. A vizsgálódásokat beépített ügynökök és szondák végzik. A történésekbe ott kapcsolódunk be, amikor az egyik visszaküldött szondát lelövik. Ennek felderítésére küldenek vissza egy csapatot. A csapat... (spoilerek miatt törölve).

A regény elején a szereplők bemutatásakor egy-két rész feleslegesnek tűnt, kicsit vontatott is. Emiatt akkor még lassan haladtam. Ahogy a történetszálak összefonódtak és az események is begyorsultak párhuzamosan az olvasási kedvem is nőtt.

Az író több helyen is vallási kérdéseket feszeget, egyeseknek talán nem tetszhet, viszont ez adja meg azt az ízt, ami tovább tart, mint a könyv. Olyan lények elevenednek meg, amelyekre addig nem is számíthattunk, később pedig természetesnek tűnik a jelenlétük.

A cselekmények lendülete a második kötetben újabb fokozatot lép, akkor vált szinte lerakhatatlanná - harmadannyi idő alatt olvastam el, mint az elsőt. Érdekes látni, ahogy az ókor szülöttei között is vannak, akik korukat megelőzve képesek átlátni a cselekményeket, olyan eszközöket használnak, amit a jövő embere elfeledett vagy nem képes felfogni. Kicsit talán mi is így vagyunk. Vajon melyik mai mérnök tudná azokkal az eszközökkel a piramisokat megtervezni?

Egy biztos. A jövőben (haha) újraolvasás következik :)

Végezetül egy kis idézet kedvcsinálónak a regényből:
"Egykoron az igazság meztelenül járt az emberek között, de mindenki felháborodott, amikor meglátták, hogy pucéran rohangászik. Erre az igazság kimenekült a városból, elbujdosott, és mit tesz Isten, összefutott a példázattal, aki díszesen csillogó köntösben járt. Igazságunk a fejéhez kapott, elkérte a példázat köntösét, és visszament a városba. Mi történt? Az emberek máris szeretni kezdték az igazságot, és szívesen látták maguk között, ugyanis a meztelen igazság kurvára nem érdekel senkit!"