A kálvária utolsó napja. Ez azért örömteli leírni.
Mindez úgy kezdődött, hogy... prev post.
A PH!-n Janati és Blink3r közreműködésével beszereztem az alapanyagokat még a hét elején, néhány saját hulladékot hozzádobva kész is lett a test. Pénteken, ahogy hazaértem összeapplikáltam a vasat, kicsit agresszíven, ahogy kell. Node a lélek nélkül mit sem ér, ennyi erővel egy Dacia hűtőblokkot is odarakhatnék az utp kábel mellé, nem fog az még netet osztani.
Első indításra bevillan a... feketeség. Nem számít, cmos clear. Aha, de hol a micsoda? Semmi írás, totózással rá lehet jönni, hogy az elem melletti jumper trió gyanús. Juhé, defaulton megvan mindenünk. Akkor turkáljuk is meg a biost. 2001-es dátum több mint vicces, de ez a gép nem a NASA szimulációkat fogja futtatni - 700-as Duron örül, ha nem rokkan meg.
Tehát felismertetni a 120-as Maxtor vinyót, a fél giga ramot. Kerítsünk egy cd-olvasót, hadd repüljön fel a Windows Xp. Mielőtt az open source fanok sikoltoznának, hogy LRP! LRP!, Smoothwall és Freesco dolgait próbálgattam már, nem működött régen se, most se.
Újra kapcsoljuk be a masinériát, mert csak arra lesz, hogy egy csavarhúzóval beröffentjük, feláll a rendszer belenyúlás nélkül, ha mégis piszkálni kell VNC. Ekkor jött egy meglepi. Cmos error, javítsuk csak meg. Bios piszkál, újraindítás.. fekete. Juhé, cmos clear. Újra piszkálás, reset, 'nyádat. Ilyen nincs. Valami csoda folytán csak elmentette, mehetünk win install bootolni.
A telepítés rendje és módja szerint lefut, kisebb intermezzo a dátum és idő beállításainál (miért Kabul az időzónám???), majd Update és restart. Ekkor villan fel egy BSOD. Majd reset. Üdvözlőkép helyett újra kékhalál. User ideges, elvégre 10 perce működő gépe volt. Reset újra. Majd cmos clear... elkeféli a rendszert, cd-t nem lát, vinyót hol igen hol nem, ramokat olyan mértékben kavarja be, hogy még egy szál 256-ost is 128-ra figyeli. Legközelebbi 128 megás dolog viszon tudomásom szerint 80 méterre volt szomszéd irányban.
Tulajdonképp ekkor kellett volna hagyni az egészet a fenébe. Elsősorban hugom szerint. Meg a magasvérnyomással kezelő doki szerint is. Válogatott káromkodásaim sem hatották meg a gépet, inkább egy csodaszámba menő cmos reset. Nos, újra fussunk neki akkor a vindózer telepítésnek.
Legfurább az egészben, hogy teljesen érdektelenül néztem ezen pillanatokban. Amíg el nem kezdte dobálni a fájl nem olvasható hibaüziket. Noti elő, csekk a fájl mire való. HP gépekhez valami buherátor. Az nem kell. Amikor a drivers.cab -et találta hibásnak azt mondtam, hogy holnap folytatjuk.
Holnap (szombat) friss erővel... nekiállunk otthon melózni, mert ugye itt a tavasz, pakoljunk, zsákoljunk... kinek van kedve ilyenkor Windowsszal hülyéskedni. Úgyhogy töltsünk is egy sp3-as verziót, megetetjük vele a Campusos keyt, user örül. Az user addig örül, amíg ugyanazokat a fájlokat nem találja hibásnak, amit az előző cd-n lévő sp2-es lemezről. Itt a CD-Rom a hibás! felkiáltással kikaptam a DVD-íróm, és azzal is ugyanazok hibáztak. Le vagy te szarva, húzok én innen, majd vasárnap megcsináljuk. Addigis húzok le egy Win2k-t, meg kikeresem a szekrényből az Ubuntu cd-t.
Néhány cmos clear, majd isteni sugallat (szomszéd, köszi), hogy az elem. Oké, és lőn, azóta nem is kellett törölni, működik. Biztonság kedvéért még átnézem mégegyszer, mentés, és újra jó. Legalább ennyit megoldottam.
Windows 2000. Régi, jól bejáratott, a nagy kedvenc volt sokáig a P3-as érában. Kevés rammal is elvolt, Xp-hez hasonlatos berendezkedéseivel sokáig el lehetett benne lenni. Nem így a telepítéskor. Másoláshoz készülődve kékhalált dob. Aggódjunk?
Est további részében én vendégeskedtem meg vendégek voltak nálunk. Szerencsére nem nyúltam a géphez, mert tuti idegsokk.
Vasárnap már kezdtek furán nézni rám. Mint a drogos, aki nem kapja meg az anyagot. Az én anyagom a működő vas lett volna. Néztem én mindent. Hálózati és vinyós telepítés. UBCD (Igen, Freesco is volt ott), barátom. Freesco meggajdult, cserébe volt legalább FreeDos, ntfs támogatással. Meg ntfs4dos. Úgyhogy asztaliba vinyó be, rázúdít minden a cd-ről. Smartdriveról ne feledkezzünk mert fél év mire kész lenne.
Nem feledkeztem, de minek is. Ez is lehalt. De inkább a mui volt a gyanús, fontos dll-ek meg gyilkos.
Oké. Nyugi. Szúúúszááá... Indítsunk FAT32-re formázva. Eredmény? Egyesünk lett a lottón. Ekkor úgy döntöttem, hogy Death Note -ba folytom bánatom és gyorsan megnézem a maradék 12 részt.
Hétfő. Reggel. ŐŐŐőőőööö... Bios defaulttal jól indul a nap. Mit állítsunk át... Ram? oké, minimumra. Proci? Ettől nincs lejjebb, az oké. Cuccoljuk fel a 8cm-es bordát, rajta Silent Blade.
Ami ezek után történt - én se hittem el. Működött. Három nap szopás, mert a ramot bizonyos beállításokkal nem szereti a gép. Azóta fenn a Windows, FTP, VNC, netmegosztás beállítása holnapra marad. Egyelőre örülök, hogy ennyi megy.
Tanulság: az nem sok. De legalább elmondhatom, hogy dolgos hétvégém volt :)
