mtrx blogja

Nyelvvizsgám sikerült. Szigorlat (jóval utólag...) nem. Úgyhogy.

Ez a félév a leg.. legvariáltabb. Tele vagy mindenféle 'support' tárggyal.

Továbbra is kitartásom, folyamat, izé.

Na nem mint munkakezdés vagy -kerülés, csak németen nem lesz több németóránk a lurkóval.

Szegény emberrel mindig együtt említenek minket. Ha egy mondat úgy kezdődik, hogy 'Kedves Péter és Nándor', abból sok jó nem keveredik ki.

írtuk folyamatosan a dolgozatokat, volt olyan is, hogy a kettőnk dolgozatának összpontja nem érte el a kettes szintet. Erre nem vagyunk büszkék. De röhögünk rajta, mert úgyse tehetünk ellene semmit. Pár hasonló, majdnem sikeresebb dolgozat után is hallottuk az iménti szófordulatot... nem meglepő.

Kötelező kellék: egymás piszkálása, bosszantása. Első a hüvelyk- és mutatóujjból formált kör mutogatása. Ezután a nemzetközi egyujjas jelzés. Kombinálva őket az a mutatás jött össze, ami a kő-papír-ollóban mindent üt.

Voltak a feledhetetlen billegések, székrugdosások. Lökdöstük egymást, hol jobban, hol kevésbé. Egyszer kolléga alól próbáltam a széket kikani. De ügyesebb volt, felugrott. Csörgés-csattogás, tanár inkább elfordult.

Laza nyár volt ránk a felzárkóztatógyorstalpalóhoz, izzadt mindenki. Én papucsban, lábam szellőztetem, mert megtehetem. Ekkor hallottam a sztorit, hogy Herrr rászólt az egyik srácra vizsga előtt, aki hasonló cipőben járt, hogy 'Vegye felazonnal', mint egy rendőr szól a többszörös gyilkosra... én nem vettem vissza, csak kislábujjam dugtam bele.

Végül a legszörnyűbb: a pocakkirakás. Haverom mutogatta szőrös hasát, pólót felrakva rá, mint ahogy odahaza szokták a vén alkoholisták az agyonmosott pólót, kocsmából hazafelé. Különösen örültünk, amikor egy-két lány elkapta a villantást.

Hosszú sorozat szakad véget. Úgy három évnyi németóra és semmit se tudunk. Csak annyit mondhatok, hogy...

Auf Wiedersehen!

Mai nagy program, mindenes zubogás, de csak sorjában.

Ugye pénteki hatállyal megyünk Gyulára nyaralni (again, 'doh'), addig pár szinte kötelező jellegű kűrt kell futni. Reggel kezdődött egy lájtos kis fűvágással (ugye, ha emo lenne...). Nem is probléma ez, még hűvös volt, alig 35 fok. Csak homlokom izzadt, de sebaj, kell ennyi az egészség megőrzéséhez.

Következő felvonásként a vadállatot kellett lemosni, majd vinni éves szervizelésre. A mosás a maga egyhangúságával zajlott. Lelocsoltam a lábam, slaggal szembe, de csak hogy ne csak a homlokom legyen nedves. Vödröcském vizét löttyintem ki, hirtelen hajamba jutott, hogy nem biztos, hogy a frissen mosott verda örülne a sárnak. Meg a vízakna is a belefolyó víztől rosszul lenne.

Egy hely maradt - ÉN. Fél kiló sártól lucskosan álltam neki a belső rész takarításának. Itt se volt sok gond, egy kis nyékládházi sóderkollekciót porszívóztam össze. Meg egy óvatlan pillanatban a hajzatom 74,6 százalékát. Megnyugtatás - maradt.....

Majd szervízben már nem volt gond. Végignézegettem a kiállítottakat (egyik se jó... a vadállat jobb :D), majd leültem olvasgatni, utána már kész is...jövök haza.

Végre hazaértem, szomszéd srác befut, vele laza egy órát dumáltunk. Nem baj, mai nap úgyis elment. Fater jön, majd holnap random időben megyünk, mert bálázás. Majd berongyol. MÉGIS MA!...

A 3x28 bálát a kis utánfutóval berámoltuk. Piszkálgattuk, rakosgattuk, majd holnap még utolsó simítások kellenek. Majd' két óra alatt végeztünk vele, gyorsabban mint számítani lehetett.

Egy fél óra alatt besötétedett. Rajtunk-felettünk rengeteg szúnyog. RENGETEG. Nem jöttek, csak ha egy helyben maradtunk. Mivel én voltam a sofőr, így... most vakarózhatok. Minden megállás után égett szag volt. Pufódob biztos meglangyosodott... egy órát álldogálva sanszos, hogy begyulladt volna. Nade minek álljunk ott, jövünk haza.

A dűlő mellett egy pénzügyőr (?) volt. Találgattuk, hogy mire vár. Biztos dinnyecsempészekre....

Elkezdődött. Muter kitalálta a nagy átalakítást.

Földszint bontás, válaszfalak kikapni, egybenyitni, középre kandalló (halasztott projekt), konyha-ebédlő-nappali egy helyre. Ha elkészül, jól elkészül akkor király lesz. De milyen áron?!

A padlót két részre bontva tervezzük csempézni, egyik parkettás, másik szőnyegmintás.

És az agyérgörcs. Mondja előző nap, hogy milyen már, ha valaki sziklát rak a falra, az olyan hideg-rideg. Kitalálja, hogy neki az kell. Minek? Mert az divatos. Meddig akarod ezt? Amíg megvénülünk. Akkoris divatos lesz? Igen. Akkor hagyjuk úgy ahogy van, ha ebben vénülsz meg az is az... Lehet mégse lesz kő a falon....

Következik a rombolás, bontás. Telefonkábel is abban a falban, amit kikapunk. Világvége!!

Jelszó: túlélés.

Saccra 10 éves fejlesztés után készült el a játék. Első próbára a régebbi vason került sor. Csúnyácska volt a Doom3 motor, idővel el se indult. Most újrapróbáltuk.

Hihetelen vagy sem, fullon, maxon, teljes élsimítással és szűréssel 60 fps volt szinte végig. Mindent felpakolva a motor tökéletest teljesít, gyönyörű, majdnem Bioshock. A pályák teljesen lineárisak, többnyire zárt tér. Egy idő után kiismerhető, ismerős elemek tűnhetnek fel.

Ami impresszív, az a gravitációs játék. Vannak sétányok, amik nem eresztenek, gépezetek, amikkel a gravitáció iránya akár a teljes szobában megváltozik. Bizonyos feladványokat csak ezek segítségével lehet megoldani.

Ami még a feladványokhoz tartozik, az a szellemjárás. Indián főhősünk kilép testéből, és láthatatlan ösvényeken fut végig, kapcsolja be vagy ki a gépeket, így biztosítva a továbbjutást. Vagy a gonoszok mögé lopózva lőjük le őket a nyilunkkal.

Nyelvezete eléggé alpári, hogy úgy mondjam. A volt katona, autószerelő indián nem Shakespeare-i mondatokkal fog kommunikálni, erre számíthattunk. Pár 'fákjú' és egyéb kedvességek a csúnyaságok irányában felemelő tud lenni.

Bizonyos helyszíneken felcsendülnek zenék. Kezdetnek a bárban is, egy zenegépet találunk, amin válogathatunk a szűkös kollekcióból. Később felbukkan újra. Fontosabb helyszíneken nagyzenekari művek szólnak, visszarántva, hogy jáccunktovábbbb.

Összességében nem látszik, hogy 10 évig készült volna. Viszont elkészült más játékkal ellentétben.

Újrajátszási faktor: 25%. Érdekes, kellemes, sztorit ismerve gravitációs balhéra inkább Portal. Várjuk a folytatást.

Egy hétvége Kótajban. Sok-sok sör, egyéb alkoholfajták.

Ki is rándultuk magunk rendesen, köbmétervíz szemekbe a strandon.